Minden kapcsolatot, így a párkapcsolatot és a házasságot is, működtetni kell. Elköteleződés és szeretet megléte azt hiszem alapfogalmak, ha ezekről beszélünk, de nagyon fontos az idő, energia és az ezekből megszülető gondoskodás, figyelem és törődés tartalmak jelenléte is.
Az elképzelt álomesküvők megszervezéséhez, iszonyatosan sok energiát képesek vagyunk működtetni. A legapróbb részletekre is figyelünk, hogy olyan legyen minden a NAGY NAPon, mint amilyennek elképzeltük, vagy valaha megálmodtuk. Ezért a leglehetetlenebb dolgokra is képesek vagyunk és hegyeket is meg tudunk mozgatni mindezért. Vágyjuk és hisszük a boldogságot, hogy most itt van, minden adott és hát akkor legyen méltó hozzánk, méltó a szerelmünkhöz.
Aztán magunk sem tudjuk mikor és miért, valahogy már nem egyértelmű, hogy boldogok vagyunk -e. Nehézségeink konfliktusaink adódnak hiszen az élet nem mentes ezektől. Lemondtunk volna a boldogság iránti vágyunkról? Vagy már nem látnánk a társunkat olyan tökéletesnek, mint AZON a napon? Nem hiszem, hogy erről van szó. Persze az EGYÜTT élet, a közösen megélt terhek és örömök láttatni képesek sok mindent magunkról és egymásról. Talán olyat is, amire éppen nem vágyunk, nem tetszik, vagy nehezen tudjuk elfogadni. Még jó, hogy senki nem mondta nekünk, hogy az élet egy habostorta.
Fájdalmaink, nehézségeink, vagy apró, de sűrűn tapasztalt csalódásaink tükrében elkezdjük magunkat figyelgetni. Elkezdünk meghallani ilyen vagy hasonló belső mondatokat, mint például a – „de én nem erre vágytam! Nem így gondoltam ezt az egészet! vagy „Én nem csináltam semmit, mégis ez lett”.
Talán ebben az utolsó mondatban bújik el a lényeg! „…. nem csináltam semmit…!”
Már mióta nem mozgattam meg hegyeket! Nem fújtam meg a kialvó tüzet, hogy életben tartsam a lángot! Nem kérdeztem, nem adtam, nem hallgattam meg, nem voltam jelen. Nem szerettem igazán. Csak vártam, hogy szeressenek. Vártam azt, hogy megértsenek és a még a gondolataimat is kitalálják!
Érdemes ezen elgondolkodni. Magunkra, és magunkba nézni! Talán célravezetőbb, mint jól megsajnálgatni magunkat, majd jól elmerülni ebben, hogy milyen rossz is nekünk úgy általában. Sokszor olyan könnyen megfeledkezünk a hajtó motorról, a SZERETETRŐL. Mondjuk, és hisszük is, hogy szeretünk, de valójában azt sokkal jobban szeretjük, ha minket szeretnek.
Nincs szándékomban semmit sem kigúnyolni, hiszen magamról is beszélek. Sokáig vesztem el a magam is az önsajnálatban. Vártam, hogy engem jól szeressenek és majd akkor, meg tudom mutatni mire vagyok képes! Nem vettem észre, hogy először talán nekem kellene változnom, és végre elkezdeni Jól és igazán szeretni. Egyszer aztán megfordult minden bennem. Elkezdett a másik fontosabb lenni. Figyelni kezdtem, máshogy jelen lenni. Megéreztem milyen jó adni és magtanultam elfogadni. És szépen változni kezdett minden körülöttem is.
Benned is megszülethet a változás, hiszen már van emléked arról, hogy:
– szeretted őt úgy, ahogy van.
– mindenedet odaadtad neki.
– ő fontosabb volt, mint Te magad.
– az ő mosolya, boldogsága Téged is boldoggá tett.
– minden áldozatot meghoztál érte.
– mindent megtettél azért, hogy együtt lehessetek.
– alig vártad, hogy a beszélgetéseitek által még jobban megismerjétek és megértsétek egymást.
– a közösen megélt élményeitek, jelent adtak és jövőt kezdtek építeni nektek.
-nagyon tudsz SZERETNI.
Sokszor elfeledkezünk a szívünkről, mint a leghűségesebb, legalázatosabb és a legnagyobb biztonságot adó, ÉLTETŐ motorunkról. Arról, hogy ő mozgatja az életet bennünk, és természetesen általunk a kapcsolatunkban is!
Tanuljunk hát meg, Igazán szeretni! Szeretet Himnusza. Érdemes itt kezdeni!
